Miért volt ez fontos, hogy Áron és a fiai meg legyenek kenve, meg legyenek hintve vérrel? És miért pont a fülük, kezük, lábuk?
Természetesen ezeknek a történéseknek lelki vonatkozásuk is van.
Tehát nem mindegy, hogy mire használjuk a fülünket, mit hallgatunk meg, mi az amit beengedünk a lelkünkbe akár a TV, rádió vagy emberek által. Odafigyelünk-e a pletykákra, a rosszindulatú megjegyzésekre, a káromkodásokra, idegen tanításokra? Egyet értünk-e velük, helyeseljük-e azokat?
Nem mindegy, hogy a kezünket mire használjuk, mit teszünk? Kinek a dicsőségére tesszük, amit teszünk? A saját magunk dicsőítésére (vagy az ördögére) vagy az Úr dicsőségére?
Nem mindegy, hogy hová megyünk, hol vagyunk. Ki az, mi az, ami vagy aki bennünket bármire is indít? A saját magunk elgondolása szerint "futkosunk" (vagy az ördög tanácsára hallgatunk) vagy oda megyünk, ahová az Úr küld? Ha Úr küld, akkor Ő velünk is jön, előttünk megy.
Az Úr Jézus sohasem káromkodott. Kimondott kemény dolgokat, nagyon kemény dolgokat, fájó dolgokat, igaz dolgokat, de soha nem káromkodott.
Nekünk az jön ki a szánkon, ami vagy aki bennünk van. Az Úr Jézus teljesen tiszta volt, nem volt honnan előjönnie a káromlás lelkének.
Érdekes érzés lehetett az is, hogy Áron és a fiai vérrel lettek megkenve. Biztosan egy életre bennük maradt. Annak az állatnak, aminek a vérét rájuk kellett kenni, meg kellett halnia értük.
Mi is vérrel lettünk "megkenve, meghintve". Csak testileg nem érezzük. A kereszt alatt elhangzott ez a mondat: "Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!"
Ez igaz, mindenkin rajta van a Krisztus vére. Aki elfogadja Őt a Megváltójának, azt ez a vér védeni fogja, aki pedig nem, azt vádolni fogja. Lehet választani. Élet vagy halál. Áldott ember az, aki az Életet választja és Vele is marad mindvégig. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen