11. Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
12. Most azért add nékem ezt a hegyet,....." Józsué 14,10-12a
Izráel népének a pusztában való vándorlásának a kezdetén Mózes 12 kémet küldött az ígéret földjére, hogy kikémlelje azt. A 12 kém közül csak ketten hitték el azt, hogy bár az ígéret földjén élő lakosok nagyon erősek és ijesztőek, mégis van az Úrnak hatalma arra, hogy győzelmet adjon az Ő népének. A két élő hitű kém Józsué és Káleb volt. A többi kém kudarcot vallott a hitében és a kudarcuk átragadt a népre is. Ezért nem engedte az Isten, hogy a Benne nem bízó nép bemehessen az ígéret földjére. Ezért volt a több, mint 40 éves vándorlás a pusztában. Csak Józsué és Káleb vehettek részt az ígéret földjének az elfoglalásában. Káleb a 45 év alatt nem veszített az erejéből. Isten megadta Neki, hogy még 85 évesen is harcba menjen a hegyért és meg is nyerje azt.
A mi harcunk nem fizikai harc, hanem lelki. Aki hű az Úrhoz, az nem veszít az erejéből, főleg a lelki erejéből. Isten az Övéinek ad erőt a "harcoláshoz és a járáshoz-keléshez". Igen, a hitélet járás-kelés, nem egy helyben való toporgás vagy hátrafelé való nézegetés. Aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem méltó az Isten országára. Aki szereti az Urat és engedelmes Neki, annak nem kell félnie attól, hogy elbukik vagy hogy nem méltó az Isten országára. Isten megerősít és méltóvá tesz az Ő követésére és főleg arra, hogy mindvégig megmaradjunk Ő benne. Nekünk is van hegyünk, "Kősziklánk", maga az Úr Jézus Krisztus. Áldott legyen az Ő szent Neve, mindörökké! Ámen