A szentek szentjébe nem mehetett be senki sem, csak a főpap és Ő is csak évente egyszer és nem akárhogyan, hanem megtisztulva, szent ruhákat magára öltve. Ez egy nagyon fontos dolog volt és az emberek ezt komolyan is vették.
Ez ma is érvényes. Senki sem mehet az Atyához, hanem ha a Krisztus által.
Csak úgy jelenhetünk meg az Atya előtt, ha megfelelő ruházatunk van. Az Ige azt írja, hogy: "...öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust..". Ő az a bizonyos ruha. Ha valaki nem a Krisztusé és úgy akar az Atya előtt megállni, az nagyon fájdalmasan fog csalódni, mert nem fog tudni megállni az Atya előtt. Kivettetik a külső sötétségre.
Nem lehet azzal takarózni, hogy az Isten szeret bennünket 8ami egyébként igaz). Ha valaki nem adja meg magát az Úr Jézus Krisztusnak, akkor ezt a szeretetet hiábavalóvá tette az életében. Az Atya szeretete azzal válik nyilvánvalóvá, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Benne (a Fiúban) örök élete legyen. Aki nem hisz a Fiúban és nem adja meg magát Neki, annak nincs örök élete.
A papoknak le kellett venniük a ruháikat, amikor a nép közé mentek.
Nekünk nem kell és nem is szabad levennünk a szent ruhát. Nem szabad köpönyegforgatóknak lennünk!
Ne csak a templomban legyünk hívők, hanem ott is ahol ez nem divat. Az Úr adjon ehhez bátorságot és iránta való szeretetet! Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen