22. Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
23. De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.
24. És megveré őt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa. " 4 Móz. 21,21-24
Szíhon Edom szomszédja volt. Bár akkor még nem volt sem telefon, sem internet, de biztosan eljutottak a hírek Szíhonhoz, miszerint Edom is és a Kananeus is vereséget szenvedtek az Izráel elleni harcukban.
Szíhonnak látnia kellett azt, hogy Izráel hatalommal jön és Isten az, Aki megsegíti őket. Lehet, hogy látta, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy a büszkesége és a kemény szíve győzelmet aratott felette, amit aztán fizikai vereség is követett.
Izráel nem volt erőszakos, csak át akart haladni, békességgel a Szíhon területén. Végül harcolnia kellett, de az Úr vele volt és győzelmet adott.
Az Úr a békesség Ura és a szolgáitól is ezt akarja, hogy békességgel legyenek az embertársaik iránt. Isten tudja, hogy ez nem mindig lehetséges, ezért is teszi hozzá az Igében, hogy: "..amennyiben lehetséges". Az ördög minden áron harcot, békétlenséget akar és a békességgel közeledő Isten gyermeke gyakran találja magát a harcok közepette. A mi harcaink elsősorban lelkiek ( a támadások nagy többsége szavak által jön), de az Úr kiáll az Övéi mellett, tud adni nekik békességet és ha hallgatnak Rá, akkor a győzelem biztos. Az Úr Jézus az igazi Győztes, aki Őt követi, meg nem szégyenül. Áldott legyen az Ő Neve, mindörökké! Ámen