29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:
30. A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem.
31. Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
32. Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, - félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
33. Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket. " Márk 11,28-33
Isten pontosan látja, hogy kinek-kinek mi van a szívében és hogy a kérdései mögött őszinte érdeklődés van-e vagy csak okoskodni akar vagy saját "bölcsességét" fitogtatni.
Isten az őszintéhez őszinte, a visszáshoz visszás, vagyis a hamishoz hamis. Isten a hamisnak ellenáll.
Sokan úgy gondolják, hogy nem szabad az Istennek kérdéseket feltenni, főleg azt nem, hogy: miért?
De igen, lehet kérdezni, sőt az Isten maga szólít fel arra, hogy: "kérdezzétek meg tőlem!"
Hogyan tudunk meg valamit az Isten dolgairól, ha nem kérdezünk? A fontos az, hogy a kérdéseink mögött ne vádaskodás legyen vagy önmagunk hamisságának a takargatása, hanem őszinte érdeklődés és hajlandóság arra, hogy amit megtudunk, annak engedelmeskedjünk is.
Isten nem köteles válaszolni és nem is teszi meg minden alkalommal, mint ahogy itt sem válaszolt a magukat ravasznak tartó írástudóknak.
Ha pedig megvárat a válasszal, akkor megvan rá a oka vagy csak egyszerűen nem halljuk a választ, mert az más, mint amit mi a szívünkben elgondoltunk. Az Úr adjon nekünk türelmes szívet, hogy ha nem jön is a válasz rögtön, akkor is tudjunk rá várni és ne kapkodjunk "testi" megoldásokat követve. Ámen