27. És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
28. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. " 2 Móz. 32,26-28
Mózes és Józsué 40 nap után visszatértek a táborba. Ének és ünneplés zaja ütötte meg a fülüket. Sajnos nem az Urat ünnepelte Izráel népe, hanem fejvesztve az arany borjú körül ugráltak és úgy tekintettek rá, mintha az a szobor lenne az Isten. Mózes csalódottságában és haragjában (szent harag) összetörte a kőtáblákat, az aranyborjút is és Isten Nevében kemény parancsot adott ki azoknak, akik az Úréinak vallották magukat. Minden lévitának meg kellett ölnie azokat, akik csúfosan elfordultak az Úrtól. Nem idegeneket kellett megölniük, hanem az atyjafiaikat, barátaikat és rokonaikat. Nehéz ezt olvasni és megtenni is biztos nehéz volt, de az Úr tudja, hogy miért adta ezt a parancsot. Aki elfordul az Úrtól, az az ördög felé fordul. Aki nem adja a szívét az Úrnak, az az ördögnek adja (ha tud róla, ha nem). Egy csepp méreg megmérgezi az egész pohár vizet. Ki kell azt önteni, sőt még a poharat is el kell mosni.
Nem szabad a bűnöket pátyolgatni és nem szabad engedni az "ó-ember" könyörgésének, sem az érveit nem szabad meghallgatni és komolyan venni. A bűnöknek és az ó-embernek pusztulniuk kell, mert különben megakadályozzák, hogy az Isten újat teremtsen az emberben és hogy újjászülje őt az örök életre. Itt az Élet a tét. Sokszor kemény dolgokat láttat velünk az Úr, de Ő tudja, hogy mit csinál. Meg akar menteni és meg is akar tartani az Úton. Áldott legyen az Ő Neve, mindörökké! Ámen