Minden éremnek két oldala van. Isten egyik oldala a szeretet, az elképzelhetetlen kegyelem, csodálatos kedvesség. A másik oldal az igazaságosság és az ítélet.
Az emberek azt szeretnék, ha Istennek csak egy oldala lenne: a szeretet oldala. Azt szeretnék, hogy Ő mindent elnézzen, semmiért meg ne feddjen, ők maguk pedig csinálhassanak, amit akarnak, ne kelljen megváltozniuk. Azt szeretnék, ha senki se mondja meg nekik, hogy mit tegyenek, csak legyen valaki, aki bólogat jóságosan.
Hát ez szörnyű anarchiához vezetne és tömeges öldöklésekbe, erővel való visszaéléshez és sok más szörnyűséghez.
A szeretet önmagában nyálas, gyenge, puhány. Az igazság önmagában lelketlen, kemény, durva.
Ha a kettő ötvözve van, akkor lesz tökéletes. Senki ne akarja a kettőt szétválasztani!
Isten azokhoz, akik Őt alázattal keresik és meghajolnak Előtte, a legnagyobb szeretettel bánik.
Aki viszont lázad Ellene és nem és nem akar megtérni, nem és nem akarja feladni a büszkeségét, hogy bevallja, hogy pokolra való bűnös és kegyelemre van szüksége, annak nem lesz jó dolga. Annak el kell vesznie. Azt az embert utoléri az élete, a bűnei.
Egyiptom harcosait elnyelte a tenger, egy sem maradt meg belőlük. Izráel fiai száraz lábbal keltek át. Senki és semmi nem árthatott nekik egészen addig, amíg szerették az Urat.
Ha szeretjük az Urat és engedelmes a szívünk, lelkünk, testünk Neki, akkor védelem alatt vagyunk. Ez csodálatos. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen