Milyen fontos mondanivalója van ennek néhány szónak! Igen, a legtöbb harcunk, sajnos, nem az Istentől van, hanem azért, mert engedünk a bűnnek, belemászunk olyan dolgokba, amelyekbe nem szabadna, belemártjuk magunkat a mások dolgába, olyan dolgokra mondunk igent, amelyekre nem szabadna, olyan dolgokra mondunk nemet, amelyekre igent kellene mondani, olyan személyekkel tartunk bizalmas kapcsolatot, akiket kerülnünk kellene, kerülünk olyan embereket, akikkel közösségben kellene lennünk és sorolhatnám reggelig is. Az ilyen harcok vereséggel végződnek és lehet, hogy egy életen át fájnak. Ha van megtérés és őszinte bűnbánat, akkor az Úr meg tudja fordítani a dolgokat és tud áldást kihozni belőlük, de nem szabad játszani a tűzzel, mert megéget! Ha a saját elgondolásainkért harcolunk minden erőnkkel, akkor annak a vége testi és lelki összeomlás is lehet.
Ha őszintén keressük az Úr akaratát és követjük is azt, amit megértettünk belőle, akkor is vannak harcok, de azok teljesen mások. Azok támadások, kísértések az ördög részéről, amelyben embereket, körülményeket, tragédiákat használ fel és bizony fájdalmasak tudnak lenni (nem is kicsit), de ezekben a harcokban maga az Úr van velünk, Ő vigasztal, Ő harcol értünk és a vége győzelem.
Maradjunk meg az Úrban, ne adjuk fel! Soha. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen