Ez a mondat a világmindenség Uráról, az egyedül igaz Istenről (Akié minden hatalom égen és földön és föld alatt), az Úr Jézus Krisztusról szól, nem másról.
Igen, nem tévedés, megtörtént. Az ember, a porszem odáig merészkedett, hogy az Urat szembe köpje, arcul csapja, botokkal verje, megkorbácsolja, szinte a halálig, utána pedig a saját maga által hordozott keresztre feszítse. Hihetetlen és megdöbbentő ezt nemcsak olvasni, hanem tudni is, hogy ez pontosan így történt.. Ha olvasok vagy hallok valamit, azt én magam elé képzelem, sokszor nagyon is élethűen és ez bizony nagyon-nagyon fájdalmas nekem, ezt elképzelni, hiszen nagyon szeretem az Urat, Ő a mindenem. DE, tudom, hiszem, hogy Ő maga engedte ezt meg, Ő maga vállalta a kínt, a szenvedést, a halált, hogy átokká legyen értünk. Ennyire szeretett és most is szeret.
Ha azt gondolja valaki, hogy ami itt le van írva az Igében, ezt csak azok az emberek követték el, akik akkor és ott voltak Jézussal, akkor nagyon téved. Sajnos mindnyájan megtettük és megtesszük.
Minden Istennek való hátat fordítás, engedetlenség olyan, mint a szembeköpés.
Az bizony nagyon megalázó. Voltam már néhányszor én is arcon köpve. Nem volt jó érzés. De ez semmi sem volt ahhoz képest, amit az ÚR vállalt és véghez is vitt értünk. Az Úr iránt való mérhetetlen hála és szeretet töltse be a szíveinket, hogy már ne is tudjunk máshogy tenni, beszélni, gondolkozni, csak úgy, ahogy az Úr indít bennünket! Áldott legyen az ÚR Szent Neve, mindörökké! Ámen