14. És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
15. És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának. " 2 Krón. 10,13-15
Salamon bölcs és erős kezű uralkodó volt. Halála után Roboám lett a király és a nép engedményeket kért. A vének azt tanácsolták, hogy engedjen a király a nép kérésének. Ez jó tanács volt. Az ifjak rossz tanácsot adtak (a büszke szív nem tud jó tanácsot adni). Roboám az ifjakra hallgatott és ezzel elveszítette Izráelt, csak Júda maradt meg Neki.
Az Igében az van írva, hogy az Úr volt az, aki egyszerűen nem engedte, hogy Roboám jól döntsön. Ez büntetés volt. Miért?
" Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: .." 1 Kir. 11,33
A bálványimádás már Salamonnál elkezdődött. Eldobta az Úrtól kapott bölcsességét és idegen istenek imádásába kezdett a feleségei kedvéért. Nem tért meg belőlük és a fiát sem figyelmeztette, hogy térjen meg az Úrhoz és szabaduljon meg a bálványoktól.
Isten az ítéletet nem vitte véghez addig, amíg Salamon élt, csak a fia életében (a döntéseink nemcsak bennünket érintenek, hanem a gyermekeinket is).
Ha Isten büntet, arra van oka és előtte mindig figyelmeztet és ad lehetőséget arra, hogy megtérjen az ember Hozzá. Isten nem akar büntetni, Ő meg akar bocsátani és új reményt, új kezdetet akar adni. Akinek ez nem kell, az nem kapja meg és marad a bűneiben és annak következményeiben. Ez nem játék, hanem véres valóság. Aki az Urat választja és Neki engedelmeskedik (anélkül nem megy), annak az Úr ad megoldást, jó megoldást. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen