Egy újabb nagyon nehéz Ige. Sokan gyorsan ellapoznak, amikor éppen ez a rész akadnaz útjukba azzal a gondolattal, hogy ez bizony csont, ezt nem tudom megrágni, sem lenyelni, sem megemészteni. Viszont fontos elgondolkoznunk ezen az Igén is.
Fontos az, hogy kitartsunk a hitben és végigjárjuk az Úrtól rendelt utunkat? Igen, fontos, nem lehet jobbra-balra, hátra nézegetni, ha már az Urat választottunk Urunknak! Az ÚR hűséges és Ő is elvárja, hogy mi is hűek legyünk Hozzá. Az élő hitű keresztények az Isten hadseregének a katonái. Hát milyen katona az, aki egyszer az egyik oldalon harcol, máskor pedig a másik oldalon? Az Úr meg tudja adni azt, hogy hűek maradjunk Hozzá. Nekünk is akarnunk kell!
Képzeljünk el valakit, aki levezet huszonöt évet baleset nélkül, betartja a szabályokat és úgy közlekedik, hogy az biztonságos legyen mások számára is.
Egy nap azonban úgy dönt, hogy nem tartja be a szabályokat és ez végzetesnek bizonyul. Balesetet okoz és ez miatt több ember meghal. Meg fogja Őt tartani az, hogy Ő huszonöt évig balesetmentesen vezetett? Nem. Ha valóban megbánja a bűneit és az Úrhoz kiált bocsánatért, akkor a lelke megmenekülhet, de a börtönbüntetést nem kerülheti ki és a hozzátartozók fájdalmát, esetleg haragját sem.
Aki az Úré, az már döntött és végig ki kell tartania. Ha mégis ideig-óráig elfordul az Úrtól, vissza lehet jönni, de nagyon nehéz és fájdalmas a visszaút (és vannak következmények). Sok-sok sebet szerez ezalatt az ember, amelyek nehezen gyógyulnak és lehet, hogy sajogni fognak egészen életük végéig. Nem éri meg. Hiszen olyan jó az Úrral és annyira rossz Nélküle. Milyen jó, hogy Vele maradhatunk mindvégig, Ő pedig mivelünk.
Ha az Úr megláttatja velünk, hogy valamelyik testvérünk elpártolt az Úrtól, akkor imádkozva, szeretettel figyelmeztessük Őt (lehet az életünk is egy felkiáltójel), hogy térjen vissza! Nehéz feladat, de az Úrtól való, így az Úr velünk van. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen