6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Máté 6,5-8
Amikor elolvastam ezeket az Igéket, akkor feltettem az Úrnak néhány kérdést: "Uram, én szinte egész nap imádkozom. Nem kedves ez így Neked? Ne tegyem?"
A válasz szinte rögtön a szívemben volt: "Szüntelen imádkozzatok"
Első olvasásra a két Igeszakasz talán ellentmond egymásnak, de ha figyelmesen olvassuk, akkor rájövünk, hogy ez nem így van. Van ott egy fontos mondat: "mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek..."
Mit akar ez jelenteni? Mit akar ezzel az Úr a szívünkre helyezni? Azt, hogy az imádságunk ne csak abból álljon, hogy magunknak kérünk és ezt újra és újra, sok-sok szóval, úgy, hogy a végén már csak magunk körül forgolódjunk, hanem máshogy.
Teljesen más a helyzet, amikor másokért imádkozunk, könyörgünk vagy az Urat dicsérjük. Igen, ezt lehet egész nap, de a magunk szükségleteit csak röviden mondjuk el, közben hálát adva az Úrnak, mert az Úr úgyis többet és jobbat ad, mint amit mi el tudnánk gondolni.
Ez valóban működik és magam is tapasztalom, hogy a másokért való imák után, közben a saját szükségleteim, problémáim valahogy "összemennek" és sokszor volt már, hogy mire a másokért való imádság végére értem, az Úr adott megoldást az én problémáimra is.
Kérjük az Urat arra, hogy az Ő Szent Lelkével vezessen bennünket az imádságban és akkor nem fogunk levegőt vagdosni! Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen