6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! " Zsolt. 119,5-6
Isten ad az Övéinek tartást. Olyan tartás ez, amit nem adhat meg sem földi hatalom, sem siker, sem pénz, csak az Úr. Isten gyermekei sokszor nagyon ügyetlenek, járatlanok a földi ügyeket tekintve, az is lehet, hogy becsapják őket, félrevezetik őket, amikor pedig megszólalnak, akkor nem mindig találják meg a megfelelő szavakat, nem tudják magukat ügyesen "kivágni", mégis van bennük tartás, amit saját maguk nem is vesznek észre, de a körülöttük élők igen.
Ha az Isten törvényét valaki halálosan komolyan veszi (mert tudja, hogy az az Isten Szava, amit az Úr nem azért adott az embereknek, hogy semmibe vegyék, hanem hogy azt megtartsák), az az ember nem szégyenül meg. Aki szereti az Urat, az mellé az Úr mellé áll és a kezdeti vereségek, megaláztatások, csúfolódások győzelmekké változnak.
Viszont ha az Isten gyermeke nem veszi komolyan az Isten Szavát, figyelmeztetéseit, hanem nyugodtan vétkezik (közben a kereszttel "takaródzik"), akkor előbb vagy utóbb megszégyenül és az Isten Nevére is szégyent hoz.
Az Isten gyermeke nem élhet úgy, ahogy a világ gyermekei élnek. Nem kell a társaság "kedvencévé" válni, főleg akkor nem, ha ez azzal jár, hogy az Úrnak hátat fordít. Nem baj, ha az emberek haragszanak ránk azért, mert az Isten törvényeit betartjuk (becsületesek vagyunk az emberekkel és a hivatalos ügyeinket illetően is). Inkább az emberek haragudjanak ránk (sokszor nincs is rá igazi okuk), minthogy az Úr haragját vívjuk ki az engedetlenségünkkel. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen