Ez egy nagyon kellemetlen kérdés, amit feltesz az apostol. Tulajdonképpen nem is Ő teszi fel, hanem Általa az Isten. Viszont nagyon is kellenek az ilyen kérdések, hogy megállítsanak a kisiklásainkban, az önszeretetünkben, amikor már azt gondoljuk, hogy mindent tudunk és azt is a legjobban.
Ha az Úr ad valamit, akkor el is vár tőlünk valamit. Aki sokat kap, az sokat is kell hogy adjon. Mindenki veszélyben van, hiszen olyan könnyű a büszkeség bűnébe esni, olyan könnyű valamit félremagyarázni.
Ez az Ige egy nyilvánvaló feddés. A feddés akkor jön, amikor valamit nem csinálunk jól, ha nem vagyunk a helyünkön. Beismerni, hogy valamit nem csinálunk jól, az nagyon nehéz. Viszont ha sikerül, akkor ott már van remény a szabadulásra.
Tulajdonképpen hálát adhatunk az ilyen Igékért is, hiszen van mellettünk Valaki, Aki vezet és Aki megmutatja, ha valamit rosszul csinálunk. Nem kertel, nem kerülgeti a forró kását, hiszen ha megsimogatna és azt mondaná, hogy minden rendben van, akkor azzal benne hagyna a bűnben, a tévedéseinkben és mi szépen csúsznánk lefelé a lejtőn, ahol egy idő után már úgy "felgyorsul" az ember, hogy már nem is lehet megállni vagy csak nagy nehézségek árán, összetörve. Minél hamarabb jön a feddés, annál jobb.
Az Úr Jézus Krisztus az Igazság, így az Igébe ezt a Nevet is behelyettesíthetnénk: "Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak (Úr Jézus Krisztusnak)? " Gal 5,7
A hívő életben a legfontosabb dolog az Úr Jézus Krisztusnak való engedelmesség. Megdicsérhet akár ezer ember is, ha nem fogadunk szót az Úrnak, akkor semmit sem ér.
Köszönjük Urunk a feddéseidet, hiszen ez a Te szereteted része. Köszönjük, hogy csiszolni akarsz. Csak tegyed Uram, akkor is, ha fáj! Áldott legyen az Úr neve, mindörökké! Ámen