Egyiptom nagy volt a nemzetek között. Isten volt az, Aki széppé és naggyá tette. Nem azért tette őt naggyá, hogy felfuvalkodjon a szíve és saját magában bízzon és nem is azért, hogy elhiggye azt, hogy a hatalmának senki nem tud határt vetni.
Igen, Egyiptom ellenség kezébe került és összetöretett. Azóta sem szedte össze magát, csak egy a Föld sok országai közül és egykori csillogása már csak emlék.
Amikor az ember önmagában bizakodik, akkor tudatosan vagy tudat alatt az Isten nagyságát és mindenhatóságát vonja kétségbe. Az ember Isten csodálatos teremtménye, de ha a saját kezébe veszi az élete irányítását és Istennek hátat fordít, akkor előbb vagy utóbb utolérik a rosszabbnál, rosszabb döntéseinek a következményei. Minél "magasabbra" tornázza fel magát valaki a saját "ügyeskedései" által, annál nagyobb károkat okoz és annál több embert érintenek ezek a károk.
Miért hoz az ember rossz döntéseket az Isten nélkül? Azért, mert az Istennek hátat fordítani és kivenni az Ő kezéből az életünk irányítását a lehető legrosszabb döntés. Innen már csak rossz döntéseket lehet hozni, mert innen már az, aki átveszi a "gyeplőt", az a Sátán. Az Ő tanácsai pedig csak ártalomra és pusztulásra vannak.
Az egyetlen jó döntés, amit az ember az Isten nélkül hozhat, az az, ha visszatér az Istenhez, alázattal és bűnbánattal. Innentől kezdve az út fölfelé ível.
Boldog ember az, aki bízik az Úrban és szereti Őt. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen