8. Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba. " Péld. 11,7-8
Felteheti magának mindenki a következő kérdéseket: Mi az én reménységem? Az én reménységem csak az e földi létre korlátozódik vagy túllát ezeken?
Mi a fontosabb a számomra: hogy anyagilag, egészségileg minden rendben legyen vagy a lelkem állapota és hogy keressem és cselekedjem az Úr akaratát?
Akinek nincs Ura, Jézusa, annak a gondolkodása, a tervei csak e földi létre korlátozódnak: ház, autó, kirándulások, a gyerekek szükségei, munka, szórakozás, egészség és sorolhatnám. Természetesen ezen a világon élünk, de ha csak a földi dolgok számítanak és a lélek el van hanyagolva, a halálban van hagyva, akkor semmink sincs.
A földi halál mindennek a végét jelenti a hitetlen ember számára, bár sajnos, ez nem így van, hiszen, csak utána jön a "fekete leves".
Isten mindent megtesz, hogy az embert ráébressze arra, hogy nem csak teste van és testi szükségletei, hanem lelke is, örökkévaló lelke, amely Krisztusban életre kel, Nélküle viszont az örök halálban marad. Aki meg akarja menteni a lelkét, de igazán, annak az Úr Jézushoz kell jönnie és Nála is kell maradnia. Aki átéli az Úrral való találkozást és a lelki újjászületést, az nem is akar elmenni az Úrtól, hiszen csak Nála, Vele van biztonságban.
Aki az Úré, az lehet bármilyen nyomorúságban, az Úr ki tudja őt húzni belőle, a hitetlennek viszont nincs igazi segítsége és akiről, amiről úgy gondolja, hogy megtartja őt, az akkor fogja cserbenhagyni, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
Boldog ember az, aki az Úré. Áldott legyen az Ő Szent Neve, mindörökké! Ámen