A világ egyik legfélreértelmezhetőbb könyve a Biblia. Nincs hozzá hasonló, hiszen az az Isten Szava. Aki nem alázattal és az Istenre való odafigyeléssel olvassa, az bizony abban a veszélyben van, hogy félre is értheti azt.
Hogy érti az Úr Jézus ezt, hogy vágjuk le a kezeinket és lábainkat, ha azok megbotránkoztatnak bennünket? Hiszen nincs olyan ember, aki a kezét vagy a lábát ne használta volna már rosszra ( olyan dolgokra, amelyek nem az Úrtól voltak). Ki az az ember, aki csak olyan helyekre ment, ahol áldásos lett volna az ottléte? Ki az az ember, aki a kezeivel csak jó dolgokat készített? Arról nem is beszélve, hogy hányszor emelt kezet vagy lábat valakire? Sorolhatnám a kéz és láb bűnös dolgait reggeltől egészen éjfélig. Ha ezt az Igét szó szerint vennénk, akkor nem lenne ember a Földön, aki ne lenne csonka testileg. Egy másik Igében a szemről is így beszél az Úr. Ki az az ember, aki csak olyan dolgokat néz meg, olvas el,amik az Úrtól vannak? Nincs ember, akinek ne lennének bűnei.
Ha meglátjuk ezeket, ha belátjuk a bűneinket és fájnak nekünk azok, akkor ne habozzunk, vigyük azokat az Úr elé gyorsan, valljuk meg őket és szabaduljunk meg tőlük. "Vágjuk" ki azokat magunkból, dobjuk el azokat magunktól, ne kövessük el őket újra és újra. Az Úr ad ehhez erőt és kitartást.
Ez az Ige elsősorban lelki vonatkozású, de mégis előfordul, hogy testileg is bekövetkezik. Vannak, akik elvesztik a testi látásukat, viszont a lelki látásuk életre kel, felnyílnak a szemeik az igaz lelki látásra és elkezdik keresni az Urat. Aki őszintén keresi az Urat, az meg is találja Őt.
Az Úr mindent megtesz, hogy megmentsen bennünket.
Volt egy bányász, aki nagyon keményen tagadta az Isten létezését és nem volt ember, aki Nála istentelenebb módon élt volna. Egy napon eltörött a hátgerince. Tolószékbe kényszerült. Egy szó, mint száz, ez a nagyon kemény ember megtért Krisztushoz. Halála előtt megköszönte az Úrnak, hogy eltörte a hátát, mert ha nem tette volna, akkor egészségesen mehetett volna a pokolba. Adja az Úr, hogy ne legyen szükség kemény "hívásra". Hajoljunk meg az Úr előtt hálából és szeretettel! Ő az egyetlen, Aki erre méltó. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen