Minden Krisztusban hívő embernek megvan a maga bűnös "előélete", amelyet még a Krisztus nélkül élt, hiszen mindenki bűnben születik és szükséges, hogy előbb vagy utóbb, de átadja az életét az Úr Jézusnak, ha meg akar menekülni. Ugyanúgy, mint Pál apostolnak is megvolt a maga hosszú "bűnlajstroma", ugyanúgy mindenki másnak is megvan. Vannak dolgok, amelyekre ha visszaemlékezünk, bizony elszorul a gyomrunk és nem tölt el bennünket büszkeség hanem szégyen és fájdalom, de ha már elrendeztük az Úrral és az emberekkel, akkor már nem szabad azt újra felemlegetni, rágódni rajta, hanem előre kell nézni és azt tenni, mondani, amire az Úr indít. Természetesen meg lehet és meg is kell a régi bűnöket említeni abból a célból, hogy szemléltessük másoknak, hogy miből húzott ki az Úr vagy saját magunk figyelmeztetésére is, hogy újra már ne essünk vissza és hogy tudjunk hálát adni azért a szeretetért, hogy az Úr megmentett.
Ha már az Úréi vagyunk, akkor pedig újuljunk meg naponként és ne csak a régi emlékekből "táplálkozzunk". Az más, ha "jelenünk" is van az Úrral, akkor nem baj, ha a régi, Úrral megélt dolgokat is előhozzuk, hogy mások is felüdülhessenek általuk és mi szívünk is újra és újra megteljen az Úr iránti hálával és a Neki való engedelmességgel. Szükségünk van rá, hiszen az út a célig tele van harcokkal, de győzelmekkel is, ha az Úrra nézünk. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen