Isten azért küldte el Mózest Egyiptomba, hogy Általa kivezesse az Ő népét, az Izráelt Egyiptomból. Éppen ezért első olvasásra nem tűnik logikusnak, hogy Mózesnek be kell mutatnia az Isten csodáit, hogy meggyőzze a Faraót és mégis az Isten az, Aki megkeményíti a Faraó szívét, hogy ne higgye el, hogy az élő Istennel van dolga, Aki hatalmasabb mindenkinél és bármit megtehet. Mózes nem kérdezte meg, hogy mi értelme ennek, csak egyszerűen engedelmeskedett. Isten meggyőzte Őt arról, hogy Ő tudja, hogy mit csinál és minden cselekedetének, szavának van értelme és súlya.
Egyiptom megért a büntetésre. Isten kegyelmes volt, hiszen több, mint 400 évig hagyta, hogy Egyiptom kizsákmányolja és fogságban tartsa Izráel népét. De eljött az idő a büntetésnek, aminek olyannak kellett lennie, hogy azt Egyiptom megérezze és meglássa azt, hogy az egy igaz élő Istennel és az Ő népével nem húzhat ujjat. Aki ellenségeskedik az Úrral, az csak vesztesként kerülhet ki a harcból. Ha a Faraó már az első csoda után hitt volna, akkor a büntetés nem lett volna teljes, márpedig az Isten nem végez fél munkát.
Nem baj, ha az, amit az Isten kér tőlünk, logikátlan. Ha meg vagyunk győződve valamiről, hogy az Istentől van, akkor engedelmeskedni kell, akkor is, ha nem látjuk a végét, de még csak el sem tudjuk képzelni azt. Isten tudja, hogy mit csinál. Áldott legyen az Ő szent Neve, mindörökké! Ámen