Mózes szerette és ismerte az Urat és közösségben volt Vele. Isten beszélt Mózessel. Szemtől-szembe szólt hozzá hallható szóval és Mózes megértette azt, amit hallott és elraktározta mélyen a szívébe, a lelkébe, az elméjébe.
Mit tett ezután? Megtartotta magának? NEM. Elment, hogy elbeszélje a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését. Mózes hitte, hogy az Isten beszéde és rendelései megtartása által maradhatnak csak életben, főleg lelkileg, hiszen testileg egyszer meg kell halni ezen a Földön. DE, aki nem az Úré, annak az embernek két halála van. Aki az Úré, annak örök élete van és a halál által az örök életbe megy át. Milyen csodálatos ez.
Amikor Mózes elmondta a népnek, amit az Úr a szívére helyezett, akkor a nép azt meghallgatta és azt válaszolta, hogy engedelmeskednek és megcselekszik mindazt, amit az Úr mondott.
Csodálatos az, hogy a nép egy akarattal IGEN-t mondott az Úrnak. Ez volt a kezdet. Ma is így van ez, hívő életünk kezdetén mindennel egyetértünk, amit a Bibliában olvasunk és teljes szívünkből engedelmeskedni akarunk az Úrnak. DE, a hit nem egy helyben való toporgás, hanem egy menetelés, előre. Tovább kell menni és amit megfogadtunk, azt meg is kell tartani. Különben megrekedünk és még az is előfordulhat, hogy visszafele indulunk el vagy letérünk az Útról. Ezzel elvágjuk magunkat az Istentől és az áldástól, pedig az Úr meg akar áldani bennünket. Nem akarja, hogy elvesszünk.
Drága jó Urunk, kérünk add meg nekünk, hogy ne csak a szánkkal közeledjünk Hozzád, hanem teljes szívünkkel és a cselekedeteinkkel is. Szeressünk Téged teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel, erőnkkel, mindörökkön-örökké. Áldott legyen az Te Szent Neved, mindörökké! Ámen