5. Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.
6. Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
7. Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.
8. Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém." Ezékiel 16,4-5
Isten ezekben az Igékben Izráel népéről szól. DE, hála Neki, ezek a sorok nem csak Izráelről szólnak, hanem rólunk is. Sokan vannak, akik elmondhatják magukról, hogy nem éppen szeretettel várták őket ebbe a világba. Sokan mondhatják el magukról, hogy nem kaptak túl sok szeretetet, megértést sem a szüleiktől, sem mástól. Csodálatos dolog az, amikor valakit szeretetben nevelnek fel és rendezett családi háttérrel rendelkezik, vannak barátai, akikre számíthat, akik szeretik és akiket Ő is szerethet. Mégis azt mondom, hogy igazán csak az Úr Jézus szeret bennünket és azt a szeretetet, amit Ő ad, nem lehet semmihez sem hasonlítani. Jó dolog, ha az embernek nincsenek anyagi gondjai, vannak barátai, jó munkája, de ezek a dolgok önmagukban véve nem elegendőek ahhoz, hogy a lélek ne legyen üres. Az ember lelke Krisztus után kiált. Meg lehet próbálni megtölteni valami mással, ami talán ideig-óráig örömet ad, megelégedettséget, de mindig kiderül, hogy mégsem elég.
Amióta csak az eszemet tudom, mindig éreztem azt, hogy valami nagyon-nagyon hiányzik az életemből. Úgy éreztem, hogy értéktelen vagyok és üres. Pedig voltak barátaim, akik hűségesen mellettem álltak, mégis így éreztem.
Húsz éves koromban szembetaláltam magamat az Úr Jézussal, Akiben addig nem hittem, hallani sem akartam Róla és hirtelen minden megváltozott bennem. Az Úr frigyre lépett velem, én pedig az Övé lettem. Nincs ennél megtisztelőbb dolog.
Isten akkor tud frigyre lépni velünk, ha ezt mi is akarjuk, teljes szívünkből és IGEN-t mondunk az Úrnak.
Az Istennel való első találkozásom után egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy teljes szívemből ki tudjam mondani az Istennek, hogy: "Uram, a Tiéd akarok lenni, kerül, amibe kerül. A Tiéd mindenem, az életem, a terveim, az akaratom. Tégy velem úgy, ahogy az Neked tetszik, használj engem a Te drága akaratod szerint."
Azóta ÉLEK és igen, most már tudom, hogy teljesen el vagyok fogadva. Annak ellenére, hogy az emberek közül sokan nem fogadnak el, de mégis el vagyok fogadva. Isten elfogadott engem és ez a lényeg, semmi más.
Nem azért vagyok értékes, hogy szeretnek az emberek, mert sokan nem szeretnek, hanem azért, mert az Úr Jézus a saját vérével, életével fizetett értem a kereszten. Hát ezért vagyok ilyen értékes. Hálás vagyok ezért. Mindörökké. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen