13. Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. " Zsolt. 147, 12-14
Akik szeretik az Urat és Hozzá tartoznak, azok a Jeruzsálem és a Sion helyére behelyettesíthetik a saját nevüket. Milyen felemelő úgy olvasni ezeket az Igéket (és természetesen más Igéket is), hogy közben teljesen magunkra vonatkoztatjuk azokat és átéljük, hogy maga az Úr mondja ezt nekünk.
Mi is olyanok vagyunk, mint "emberlélek városa". A városokat zárakkal védték, hiszen ellenség mindig volt, mindig lesz. Kell, hogy nekünk is legyenek "záraink", hiszen nem mindegy, hogy mi jut be a lelkünkbe. Nem mindegy, hogy mit és kit engedünk oda be, hogy kinek nyílnak meg a kapuk. Ha a szép, gondozott kertbe beszabadul egy róka, akkor annak a kertnek annyi.
Mindenki irányában szeretettel kell viseltetni és készen kell állni a szolgálatra mindenki felé, de hogy kinek nyílik meg az ember a lelkében, az nem mindegy. Ami nincs az Úrtól, azt nem szabad beengedni. Ami viszont Tőle van, annak engedni kell.
Isten tud csak igazi békességet adni és valóban igaz, hogy Isten az Övéinek a legjobbat adja, akkor is, ha a világ lekicsinyeli azt. Aki szereti az Urat, az mindenért hálás tud lenni. Áldott legyen az ÚR Neve, mindörökkön-örökké! Ámen