13. Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint. " Zsolt 81,12-13
Isten vezetni akar bennünket. Nem azért akar vezetni bennünket, hogy "főnökösködhessen" felettünk vagy hogy zsarnokoskodjon felettünk, hanem azért, mert az Ő vezetése nélkül csak sűrű homályban tapogatózunk és elkerülhetetlen a "szakadékba" való zuhanás és halál.
Isten szeret bennünket és az Ő vezetése a legjobb, amit csak egy ember elképzelhet magának.
Ha nem és nem akarja valaki az Urat és az Ő vezetését és ismételten nemet mond és a saját maga által kreált tervei után futkos, akkor bizony eljöhet az a pont, amikor az Isten leveszi róla a kezét és azt mondja: "rendben, akkor menj a saját fejed után". Ennél rosszabb dolog nem történhet meg egy emberrel. Ahol az Isten leveszi a kezét valakiről, ott a sátán áll ugrásra készen és olyan dolgokba viszi bele az embert, amiből saját erőből nem lehet kikászálódni. Ott csak szenvedés van.
Ha egy hívő ember engedetlen az Úrnak, ismételten, több figyelmeztetés után is, az az ember elveszíti a lelki látását és rosszabb lesz az állapota, mint annak előtte volt. A legrosszabb ebben az, hogy ennek ellenére elhiszi, hogy amit tesz, az az Úrtól van.
Amit nem és nem akarunk elengedni, az a végén a bálványunkká válik.
Van megoldás. Az Úrhoz kell jönni, hogy "lágyítson meg" és újítson meg. Bizony fáj, de csak így lehet szabadulni. Az Úr segítsen meg bennünket, adjon nekünk látó szemeket, hogy lássuk azt, ami Tőle való és szeressük azt, csak azt szeressük és tegyük is azt meg. Szeressük az Urat minden erőnkből, lelkünkből, szívünkből, elménkből, embertársainkat pedig, mint önmagunkat. Ámen
áhítat