Isten ládája nem volt a helyén, hiszen annak a helye ott volt, ahol az Isten népe is volt.
A Filiszteusoknak rövid időn belül rá kellett döbbenniük arra, hogy az Izráel Istene hatalmas Isten és valódi Isten és nem tehetnek sem Vele, sem az Ő ládájával azt, amit csak akarnak. Hamar rá kellett jönniük arra, hogy hiába rabolták el az Isten ládáját, az Isten áldását nem tudták azzal együtt a magukévá tenni.
A jósok és a bálványpapok meg tudták állapítani azt, hogy miért vannak a csapások a népen, de igaz megoldást nem tudtak adni. Lehet, hogy egy jós vagy egy látó vagy akár egy sámán lát néhány dolgot, ami valóban úgy van, ahogy mondja, de nem tud igaz és jó megoldást a problémákra, mert a megoldás mindig Krisztusban van és mivel ő nem Neki szolgál, hanem a sátánnak, így nem is tudja Krisztust és az Ő szabadítását ajánlani, sőt csak megkötözi az ember lelkét.
A Filiszteusok számára az lett volna az igazi megoldás, ha meghajolnak az igaz élő Isten előtt és elhányják, megsemmisítik a bálványistenüket és az Úrnak kezdenek el szolgálni. Nem, ezt nem akarták és inkább "szabadulni" akartak az igaz Istentől, mert rettegtek Tőle. Aki szereti az Urat, az nem retteg. Kell, hogy legyen benne egy egészséges Isten félelem, de nem retteg az Úrtól, mert szereti Őt és tudja, hogy az Isten visszaszereti, sőt, az Isten volt az, Aki először szeretett és az szerint is cselekedett a Golgotán. Istent tisztelni nem tárgyi ajándékokkal kell (természetesen annak is megvan a maga helye), hanem azzal, hogy alázattal szolgáljuk Őt és elhányjuk a bűneinket, a bálványainkat magunktól. Hiszen milyen tisztelet az, ha valaki a szájával tiszteli az Urat, de az életével a bűnnek szolgál és azt szereti?
Az nem tisztelet, hanem sértés. Az Úr tegyen bennünket állhatatossá az Ő követésében. Ámen