Jakab és Kéfás Isten gyülekezetének az oszlopai voltak. Mi is kérhetjük, sőt, fontos, hogy kérjük, hogy az Úr bennünket is tegyen oszlopokká és szögekké az Ő templomában. Ez a kérés az Úrtól való és nagyon fontos, hiszen az Úr bennünket is oszlopokká akar tenni. A családban, a gyülekezeteinkben, környezetünkben. Kérni kell, hogy az Úr erősítsen meg bennünket, keresztényeket, hogy betölthessük a feladatainkat!
Lehessünk oszlopok, akikre támaszkodni lehet és akik támaszul tudnak lenni mások számára, terhet tudnak és akarnak viselni. És szögek, akiket úgy "bevertek", hogy senki, de senki ki ne tudja őket húzni az Isten templomának a falából.
A mai "világi" kereszténységben mindenki a megnyugvást, a szórakozást, a könnyebbedést keresi, mindenki boldog akar lenni, ami nem baj, a baj az, hogy ez a boldogságkeresés sajnos nagyon önző. Az Isten szerint való boldogság az, amikor tudunk a másikért is élni, természetesen az Úrban és az Úr indítására.
Az a keresztény ember, aki csak kapni akar és adni nem, akit nem lehet "terhelni", az nem is biztos, hogy megértette a keresztény élet lényegét és nem is biztos, hogy valóban az Úrhoz tartozik. Mert aki az Úré, az adni akar, mert van mit adnia, mert az Úr mindenkinek ad, sokat. Csak kérni kell és elfogadni. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen