Nehémiás a király pohárnoka volt (Artaxerxes királyé). Rossz híreket kapott a fogságból szabadult zsidókról és azt is megtudta, hogy Jeruzsálem kőfala lerontatott és a kapui elégtek. Nehémiás nagyon szomorú volt, segíteni akart, de hogyan? Sírt, könyörgött, imádkozott. Isten pedig meghallgatta, olyan módon, amiről ú nem is álmodott. A király észrevette az ő szomorúságát és rákérdezett annak okára. Nehémiás színt vallott, megmondta, hogy mi a baja. Amikor elhangzott a kérdés, hogy : "Mi az, amit kívánsz?" akkor Nehémiás a legbölcsebb dolgot cselekedte. Lelkében felkiáltott az Úrhoz. Isten pedig bölcsességet és bátorságot adott neki, hiszen komoly dolgokat kért a királytól. Mindent megkapott.
Ha valakinek nincs bölcsessége, bátorsága (Isten nélkül senkinek sincs), akkor fel kell kiáltani az Úrhoz és Ő megadja, mert Ő bölcs és bátor. Tud adni, amennyit csak kell.
Nem mindegy, hogy mikor és mit mondunk. Nagyon fontos, hogy a szánk az Úr tulajdona legyen. Akkor nem zagyvaságok fognak rajta kijönni, hanem az Úrtól való bölcsességek (amik sok embernek nem fognak tetszeni, de ezzel nem kell törődni).
Úgy, ahogy a király észrevette Nehémiás szomorúságát, úgy a mi Királyunk is figyel bennünket és látja, ha gond van. Ő is megkérdezi tőlünk: "Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?" Úgy, ahogy a vak ember válaszolt, úgy válaszolhatunk mi is: "Azt, hogy az én szemem világa megjöjjön". Lelki látásra nagyon nagy szükségünk van, fontos, hogy lássuk, hogy mi van az Úrtól, hiszen akkor tudunk engedelmeskedni, ha tudjuk, látjuk az Úr akaratát. A többiről Ő gondoskodik. Áldott legyen az Ő Szent Neve, mindörökké! Ámen