Kicsit furcsán hangzik ez, hogy sanyargassuk meg magunkat, semmi munkát nem végezvén. Viszont, ha belegondolunk, hogy az emberek többségének a munka a mindene és ha nem kell dolgoznia és más munkát sem végeznie, akkor ez igen, sanyargatás a számára. Nem mindig könnyű pihenni és valóban semmit sem csinálni, "csak" az Úrral lenni, Rá figyelni.
Az ember Krisztus nélkül üres belülről és azzal próbálja eltakarni ezt az ürességet, hogy állandóan csinál valamit, nem tud csak úgy csendben ülni, mert akkor a benne lévő üresség elkezd kiabálni és az nagyon ijesztő.
Ifjú koromban, amikor még nem ismertem az Urat, akkor egyszerűen állandóan szólnia kellett valamilyen zenének vagy a tévének, rádiónak mennie kellett. Ha egy percre egyedül maradtam, csendben, akkor rám szakadt az üresség hihetetlenül depresszív érzése. Még tanulni is úgy tanultam, hogy bömbölt mellettem a zene.
Már sok-sok éve, hogy megismertem az Urat és most már szeretem a csendet, szeretek csak úgy csendben lenni az Úrral. Szeretek Vele beszélgetni, már tudok pihenni és tudok dolgozni is. Ma már mindent az Úrral csinálok.
Az emberek azért csinálnak mindig valamit, hogy hasznosnak érezzék magukat, főleg, ha nem az Úréi és ezzel is bizonyítva, hogy az Úr nélkül is lehet az ember "értékes".
Nyugodtan elhihetjük, hogy az Úr előtt lenni és hagyni, hogy átvilágítson bennünket, hogy elbeszélgessen velünk és rámutasson arra, hogy mire is van igazán szükségünk, miből is kell szabadulnunk, ez az igazán hasznos.
Természetesen, dolgozni is kell, de fontos megállni az Úr előtt minden nap. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen