16. A pallérok fejedelmein kivül, a kikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, a kik háromezeren és háromszázan valának, a kik a munkálkodó népet szorgalmaztatták." 1.Kir. 5,15-16
Salamon tudta, hogy az, amibe belekezdett, az az Úrtól van. Egy nagy, fennségesen gyönyörű házat (templomot) akart építeni az Úrnak, az Úr dicsőségére. Mivel az Úr tökéletes és csodálatos, ezért a háznak is csodálatosnak és tökéletesnek kellett lennie (természetesen egy ember sem tud tökéleteset alkotni, de ami emberileg megtehető volt, azt a Salamon megtette és megtetette az alattvalóival).
Nagyon sok ember dolgozott a házon. Szükség volt olyan emberekre is, akik felügyelték azt, hogy minden rendben menjen, ne legyenek fennakadások. Nem mindenkinek adatik meg az, hogy jól le tudja szervezni a dolgokat, de akinek ez megadatott, az ott meg is tette ezt. A felügyelők szorgalmazták a népet. Buzdították őket, arra ösztönözték, hogy szorgalmasan dolgozzanak.
Nem mindegy, hogy hogyan vannak az emberek ösztönözve. Szükség van a vezetőkre, főnökökre, de nekik is el kell számolniuk az Isten előtt, hogy hogyan végezték a munkájukat. Soha nem szabad elhinni azt, hogy ha valaki valakinek a főnöke, akkor az különb annál az embernél vagy nagyobb nála (nem termetileg). Lehet bántva, másokat sértegetve, megalázva is hajtani az embereket, de lehet úgy is, hogy az ember megmarad embernek. Az Úr tud adni készséget a vezetésre és Ő az, aki meg tudja adni azt, hogy az emberek hallgassanak rá akkor is, ha az engedetlenségért nem jár büntetés. Mindenkinek az Úr előtt kell elszámolnia azzal, hogy mit csinál és mit beszél és mindenki azt aratja, amit vetett! Előfordulhat, hogy aki az egyik nap még főnök, azt a másik nap még takarítónak sem akarják majd alkalmazni. Minden mulandó, csak az Úr örök és az ami Tőle van. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen