Isten Pál apostolon keresztül inti a gyülekezet elöljáróit, tagjait, hogy hogyan válasszanak munkatársakat a szolgálatba és milyen embereket válasszanak meg gyülekezeti elöljárókká. Nem lehetett bárkit megválasztani és nem az elvégzett iskola, titulus volt a feltétel, hanem az illető megpróbált, kipróbált volta. Akiről kiderült, hogy csak a szájával keresztény, de a szíve nem az Úré, azt nem választották meg, hiszen csak az az ember tud az Istenhez vezetni másokat, aki maga is az Úré. Gyümölcséről ismertetik meg a fa. Nem szabad vakon megbízni senkiben sem! Ha imádságos lélekkel járunk, akkor az Úr vezet ebben is és felnyitja a szemeinket olyan dolgokra is, amelyeket egyébként nem látnánk meg.
A próba nagyon fontos. Isten is megpróbál bennünket. Amikor kimondjuk, hogy szeretjük és követjük az Urat, akkor az Úr megpróbál bennünket, hogy valóban úgy van-e? Megengedi, hogy gondok, bajok, nehézségek, fájdalmak legyenek az életünkben. Ezek sokszor a bűneink következményei, de sokszor lehetnek próbák is, mert Isten le akarja tesztelni a reakciónkat.
Ha a próbákban is Hozzá kiáltunk és Benne bízunk rendületlenül és nem fordítunk Neki hátat és az akaratát keressük hálás szívvel, akkor fog tudni bennünket igazán használni, hiszen mit kezdjen egy olyan szolgával, aki csak akkor hajlandó szolgálni, ha tele van a hasa?
A próba nehéz, de hát ez a lényeg, hiszen milyen próba az, amely könnyű?
A megpróbált ember pedig nagyon értékes.
Aki csak szövegel, kényelmesen hátradőlve a fotelében, az nem igazán használható.
Egyszer egy misszionárius elment hirdetni az Igét egy afrikai törzshöz, de senki nem tért meg. Úgy kellett a misszionáriusnak meghalnia, hogy nem láthatta meg a munkájának a gyümölcsét. Utána jött egy másik misszionárius. Az Ő szolgálata által sokan megtértek. Azt gondolta, hogy ez azért van, mert Ő olyan jól hirdeti az Igét. Egy nap a törzsfőnök leült a misszionáriussal beszélgetni és ezt mondta:
- Az előző misszionárius ugyanazt mondta, amit maga, de mi látni akartuk, hogy hogyan hal meg. Van-e reménysége a halálban? ÉS, igen, láttuk, hogy volt reménysége a halálban, tudta, hogy hova megy és Ki fog rá várni. Igen, láttuk, hogy nem csak beszélt, hanem meg is élte azt, amit mondott, mert az Istene valóságos, hatalmas Isten. Így, amikor maga ugyanazt mondta, amit Ő, akkor mi már tudtuk, hogy van hitele annak, amit mond.
Igen, az örvendve aratókat megelőzik a sírva vetők. Vannak esetek, amikor ugyanaz az arató, mint a vető.
Nem az a lényeg, hogy lássuk az eredményt már itt a földön, hanem hogy engedelmeskedjünk az Úrnak. Ez a legfontosabb. Hogy Ő hogyan használja fel az engedelmességünket, azt Ő tudja. Bölcs Isten Ő. Boldog ember az, aki Neki szolgálhat. Áldott legyen az Ő Neve, mindörökké! Ámen