Józsué volt az Isten népének a vezetője (természetesen az Úr megbízásából és az Ő segítségével). Emberileg nézve az lett volna a helyénvaló, hogy az elfoglalt területekből Ő és a családja kapjon elsőként. Nem így történt, hanem úgy, hogy Ő kapott utoljára örökséget a földből. ÉS, ez így volt jó. Lehet, hogy Ő kapta a legjobbat. Tudott várni, Ő nem elvenni akart, hanem ajándékba kapni. Nem kapkodott, nem irigykedett, nem harcolt a jogaiért, kivárta a sorát és ezzel a jelleme is erősödött.
A jó dolgokra várni kell, türelmesen (persze ez sokszor nagy harc, de a győzelem a türelmetlenség felett lehet, hogy nagyobb kincs, mint az, amire vártunk). Az ördög persze jön az utálatos szövegeléseivel, amivel azt akarja elérni (sokszor sikerül is neki, jól megkeserítve az életünket, hiszen aki irigykedik, az megkeseredik és elveszti a békességét és az örömét), hogy a féltékenység és az irigység boldogtalanná tegyenek bennünket.
Nem biztos, hogy az kapja a legjobbat, aki elsőnek kap. Sőt. Sokszor, nagyon sokszor lesznek az utolsókból elsők. Ábrahámnak is száz évet kellett várnia a fiára (akkor már mindenkinek volt gyermeke), de megérte. Ha az Úrtól való dolgokra várunk, akkor az megéri, mert közben erősödünk az Úrban való bizalomban és engedelmességben, ez pedig nagyon fontos. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen