13. Bizonynyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek; sőt inkább lésznek ti néktek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, a melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek." Józsué könyve 23,12-13
Ahhoz, hogy az Úr velünk és értünk harcoljon, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy az Ő akarata szerint járjunk. Bármibe is kezdünk, harcok mindig lesznek, de ha az, amibe belekezdtünk, nem az Úr akarata volt, hanem a saját elgondolásunk (még akkor is, ha jót akartunk vele a saját belátásunk szerint), akkor ott vereséget fogunk szenvedni és lelkileg, pszichikailag sérülni fogunk. Viszont ha az Úrtól van az utunk, akkor az Úrral győzni fogunk. A Sátán támadásait nem tudjuk emberi erővel visszaverni és akkor is tud fájdalmat és veszteséget okozni, ha az Úr velünk van, hát még akkor, ha nincs. Amit az ellengés elvesz, arra nincs szükségünk, de sokszor elhiteti velünk azt, hogy az nagyon is fontos. Ami fontos, azt az Úr megadja (nem mindig rögtön, mert akkor nem fejlődnénk semmit sem lelkileg). Sok vesztes csatánk van, sok keserűség ér bennünket és mi is sokakat megkeserítünk (legfőképp az Urat), de ha az Urat keressük és Neki akarunk szolgálni, akkor minden a javunkra válik.
Ha pedig olyan dolgokba másztunk, amikbe nem kellett volna, akkor is az Úrhoz kell jönni! Nála van szabadítás, akkor is ha fáj. Ne féljünk attól, ha az Úr kiégeti belőlünk azt, ami tönkretenne, megölne bennünket! Bízzunk az Úrban, keressük az Ő akaratát és ha megtaláltuk, megértettük azt, akkor Vele tegyük is meg! Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen