Évekkel ezelőtt az egyik esti áhítatunk során, a gyermekeimmel az Úr Jézus Krisztus visszajöveteléről beszélgettünk. Arról, hogy az Úr Jézus vissza fog jönni másodszor is erre a Földre, de nem úgy, mint először (szegényen, minden csinnadratta nélkül), hanem akkor már felfedi Magát és úgy jelenik meg, királyi méltóságban, mint a világmindenség Ura, hiszen valóban Ő a világmindenség Ura.
Az egyik fiam azt válaszolta erre, hogy Ő már alig várja ezt a pillanatot és amikor majd meglátja az Urat, akkor úgy fog Neki örülni, hogy még a könnyei is kicsordulnak.
Mondtam Neki, hogy az első dolog, amit tenni fog, amikor meglátja az Urat, az az lesz, hogy leborul a lábai elé, mint egy holt, mert az Ő tisztasága mellett olyan borzalmasan piszkosnak fogja magát érezni, hogy még arra sem fogja magát méltónak tartani, hogy az Úr szemébe nézzen. Úgy lesz, mint Mózes esetében, hiszen Ő is eltakarta az arcát, nem tartotta magát méltónak ahhoz, hogy az Úr előtt legyen és félelem volt benne, amíg az Úr meg nem nyugtatta.
Ebben egyetértettünk a fiammal és természetesen ugyanez érvényes rám is. Engem is majd kiskanállal fog kelleni összeszedni.
Minél közelebb vagyok az Úrhoz, annál jobban látom, hogy milyen bűnös vagyok és van mit tisztogatnia rajtam az Úrnak. Ez szomorúsággal tölt el, viszont boldog is vagyok nagyon, mert hiszem teljes szívemből, hogy az Úr Jézus Krisztus megváltott engem és a bűneimet felvitte a fára és ez igen, nagyon örömtelivé, boldoggá és hálássá teszi a szívemet. Csak Neki akarok szolgálni, senki másnak. Áldott legyen az Úr Neve, mindörökké! Ámen